Történelem

Innen: Kaskosan
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Kannaudzs

"Megérkezésed ősapáid városába olyan érzésekkel töltött el, mintha elveszettnek hitt gyermekem ősei lábnyomait követve ajtómhoz érkezett volna."

Dr Jiwan Shuklā, Kannaudzs 2003. 10. 23

Dr. Marcel Courthiade
Ghazni Szultánja Mahmud Kannaudzs, a romák indiai ősi városának meghódítója 979 - 1030

Amaro phuro, o Marcel (Dr. Marcel Courthiade) hozta nekünk ezt az üzenetet Kannaudzsból, a romák ősi városából Nyugat-Indiában.

A tizenegyedik század elején a Gangesz torkolatánál fekvő Kannaudzs még mindig Észak-India egyik legjelentősebb kulturális és gazdasági központja volt. Nem csak az India legműveltebb kasztjába tartozó Brahmák vallották (és vallják ma is), hogy Kannaudzsból származnak, hanem ez a város volt az, amely korának egyik legmagasabb civilizációs szintjére emelte a mai nyelvünkön demokráciának, toleranciának, emberi jogoknak, pacifizmusnak és ökomenizmusnak hívott fogalmakat. Azonban 1018-19 telén Ghazni (a mai Afganisztán) felől megszálló erők érkeztek és fogságba ejtették Kannaudzs lakosságát, majd később rabszolgákként eladták őket. Nem ez volt a Szultán első támadása, csak az előzőek még Panjābnál és Rājastānnál megálltak. Most azonban továbbment egészen a maga ötvenezres lakosságával nagyvárosnak számító Kannaudzsig, és 1018 december 20-án az egész lakosságot, "gazdagokat és szegényeket, világos és sötét bőrűeket, [...] nemeseket, művészeket és kézműveseket, egész családokat" foglyul ejtette, hogy Ghazniban és Kabulban eladja őket. (Al-`Utbi' elbeszélése alapján)

Abu Nasr Al-'Utbi (961-1040), írt Ghazni Szultánja Mahmud támadásáról a birodalmi város Kannaudzs ellen, amely a város kifosztásához és pusztulásához és a lakosság a hegyeken keresztül Afganisztánba való deportálásához vezetett 1018 decemberében.

A Sadrī nyelvet beszélők egyik szokása, hogy neves alkalmakkor ivás előtt az italukból egy keveset a földre öntenek és azt mondják "testvéreinkre, akiket a hideg szél a hegyeken túlra repített". Ezek a "testvérek" lehettek Mahmud foglyai. A mai romák is őriznek egy hasonló szokást, amikor elhunyt rokonaikról beszélnek: ők is ivás előtt italukból egy keveset a földre öntenek és mondanak néhány szót az elhunytról, majd a végén azzal fejezik be, hogy "O Del te jertoj leske/lake" Isten bocsásson meg neki.

A Sadrī nyelv egy különleges indiai nyelv, amelyet főleg törzsön belüli kommunikációra használtak. A Sadrī tűnik annak az indiai nyelvnek, amely a legkönnyebben teszi lehetővé a kommunikációt beszélői és a roma nyelvet beszélők között.

Al Utbi krónikái szerint mind a világosabb és a sötétebb bőrűek, magasabb társadalmi csoportokban születettek, nemesek, művészek, kézművesek, az akkori társadalom összes kasztjából származó emberek foglyul estek Mahmud Szultánnak. Ez is magyarázza a széleskörű különbségeket a roma emberek és kultúrájuk között.

A dialektusok közötti főbb különbségek nem a nyelv indiai összetevőjében keresendők, hanem az európai területeken felvett szókészletekben. Az európai kölcsönszavak főleg annak következményeként kerültek be a roma nyelvbe, hogy szükségessé vált sok új fogalom, valamint a mindennapi életben használt szavak (ruhák, ételek, állatok és növények), illetve az adminisztratív és technológiai fejlődéshez kapcsolódó szavak kifejezése.

Kannaudzs védőszentje Káli Istennő volt, aki a mai napig egy nagyon népszerű istenség a roma emberek körében.

Kannaudzs városának régi neve Kana Kubdźa volt, (görög források szerint Κανόγυζα), ami "púpost" jelent. "Púpos szűz", ez egyike volt azon címeknek, amelyek Durgāra, a harcos istennőre, Káli másik alakjára utaltak.

Vándorlás

Nagy Vándorlások

Több jelentős elvándorlás, vagy diaszpóra volt a romák történelme során. Az első az Indiából történő kezdeti szétszóródás volt körülbelül ezer évvel ezelőtt. Néhány tudós szerint több Indiából történő elvándorlás is lehetett. A második nagy elvándorlás, más néven az Aresajipe, Délnyugat-Ázsiából irányult Európa felé a 14. században. A harmadik elvándorlás pedig Európából történt az amerikai kontinensre a 19. században és a 20. század elején azt követően, hogy a romák felszabadultak az európai rabszolgaságból 1856 és 1864 között. Néhány tudós szerint jelenleg is folyik egy nagy elvándorlás, amely a vasfüggöny leomlásával indult el Kelet-Európában.



Holocaust

Roma foglyok egy csoportja ül a szabad ég alatt a belzeci koncentrációs tábor kerítésénél, német fogvatartóik utasításaira várva Fotó: Archives of Mechanical Documentation, courtesy of USHMM Photo Archives

A romákat (akiket helytelenül gyakran cigányoknak hívnak) a nácik a társadalomból kirekesztett népnek tekintették. A Weimari Köztársaság, az 1918 és 1933 közötti német kormány hatalma alatt széles körben terjedtek el romaellenes törvények. Ezek a törvények arra kényszerítették a romákat, hogy különböző hivatalokban regisztrálják magukat, megtiltották számukra a szabad utazást és munkatáborokba kényszerítették őket. Amikor a nácik hatalomra kerültek, ezek a törvények érvényben maradtak, sőt még újabbakkal bővültek. Az 1933 júliusi sterilizációs törvény alapján, akaratuk ellenére rengetek romát sterilizáltak.

1933 novemberében elfogadták a megrögzött veszélyes bűnözők elleni törvényt. Ez alapján a törvény alapján a rendőrség romák, illetve más társadalomellenesnek titulált személyek letartóztatásába kezdett. Koldusokat, csavargókat, hontalanokat és alkoholistákat tartóztattak le és küldtek koncentrációs táborokba. Az 1935 szeptember 15.-ei nurembergi faji törvények nem említik meg külön a romákat, de a zsidókkal és a "négerekkel" együtt a "fajilag megkülönböztetett" "idegen vérű" kisebbségek közé sorolták. Ebből kifolyólag az árjákkal való házasságuk tiltott volt. Az alapvető emberi jogaiktól is megfosztották őket. 1938 nyarára nagy számú német és osztrák romát gyűjtöttek össze és küldték őket koncentrációs táborokba. Ott fekete háromszög jelvényt (a "társadalomellenesek" szimbólumát), vagy zöld jelvényt (a hivatásos bűnözők szimbólumát), néha pedig egy "Z" betűt kellett viselniük. Akárcsak a zsidók esetében a háború 1939-es kitörése radikalizálta a náci rezsim romaellenes politikáját. A romák Keletre történő visszatelepítése és tömeges meggyilkolásuk szoros párhuzamban áll a zsidók szisztematikus kitelepítésével és kivégzésével. Nehéz pontosan meghatározni, hogy mennyi romát gyilkoltak meg. A becslések 220 000 és 500 000 közé tehetőek.